Búcsú - vagyis Kezdet

Fel sem fogod, hogy... Nem szereted ezt a szót, ezért nem is gondolsz rá. Sorban pörögnek az események: ünnepi ebéd, lányok ajándékokat vásárolnak, kézhez veszed az oklevelet, de TE még mindig nem tudod kinyitni a szemed...

A három hónap letelt. A három hónap eltelt.

Már el is telt? Lehetetlen!

Végetért.

Mi telt el?

Az Életedből három hónap. Az Életedet nagyban meghatározó három hónap!

Egy szelete az Életünknek. Együtt tettük meg, így  külön-külön egyikőnkké sem. A Mienk!

Egy folyosó, egy út, egy vacsora.

Ki más értené, mit jelent az, hogy 'Let's go Márton!' vagy azt, hogy "tajemnica sejmowa" ("sejmi titok"), mint MI?!! Mikor elég egy szempillantás, vagy akár csak egy szemrebbenés, és te már tudod, mire gondol a Másik! Ez nem csak egy három hónapnyi gyakornoki program volt! Ez annál sokkal több!

.

.

.

Kikísérni Mindenkit, elköszönni könnyek közt. Mazochista vagy. Igen. De jó annak lenni - lehet ez az utolsó emléked a Másikról!

Az utolsó pillnatok egy-egy buszpályaudvaron:

És amikor Téged kísérnek ki. Hálás vagy! Nélkülük Nem ment volna! Nem jutottál volna ki a pályaudvarra. (Vagyis de, csak csomagok nélkül...)

Izgulsz - persze, hogy igulsz. Sokkal több kiló a táskád, ráadás plusz egy csomagot raksz fel, s fedélzetre is egy nehéz táskát viszel fel... s más miatt is... Nem szereted ezt a szót, nem szeretsz erre gondolni...

... és elindulsz...

... valamivel le kell kötnöd magad... rájössz, hogy megígértél egy korrektúrát, így lelfoglalod magad... nem gondolkozol...

..vagyis nem ért véget! Nem érhet véget!

Hisz ez csak egy Kezdet!

A Világtalálkozó himnusza népiesen

Az hogy a világtalálkozóra rengeteg országból érkeznek, nem meglepő. De hogy két ország közösen dolgozza fel a Világtalálkozó himnuszát, nem sok példa volt még.

Pedig lehetséges. :) Az alábbi videóban a Tátra mindkét oldaláról érkező góralok vezetnek minket végig a csodálatos Tátrai és Podhale régió természeti és népművészeti csodáin. És hogy ez nem(csak) turisztikai fogás, bizonyítja, hogy együtt dicsérik Istent!

A Harni Együttes feldolgozásában a Világtalálkozó himnusza:

Az első kirándulásokról... egy kis videó :)

A videóért köszönet csoporttársamnak, Agatának :)

Valami van a levegőben...

Kilépsz a buszból, haladsz a már ismert úton. Újra Varsó!! Örülsz, hogy újra látod. Már csak 2 hétre, de látod! Találkozol Vele! Nagy v, mert Varsó!

De valami nincs rendben. Nem tudod, mi. Valami megfoghatatlan. A megfejtést keresed a levegőben, az elmúlt napok nagy eseményeiben, az emberek arcában... Az időjárás kiváló, nem is meleg, nem is hideg - kellemes. Ilyet el tudnék viselni egész évben. EZ nem lehet ok. Az emberek sem lehetnek szomorúak, csak ha ennyire együttéreznének a magyarokkal a 4:0 után. De ezt is kizárnám.

De tovább érzed a levegőben ezt a hűvöset, ezt a szokatlanul hátborzongattató hideget. A lelked elkezd fázni látván az egyedül rohangáló népet. Nem is rohangálnak, csak mint modern hangyaboj - se nem együtt, se nem szorgosan, lefagyva halad az időtállt szovjet metró felé...

Igazi mosolyt keresel. Nem bűbájmosolyt egy fiatal lánytól öltönyös bácsija mellől. Nem. Igazit! Most még falfehérre meszelt arcot sem találsz, amin a vérvörös ajkaktól inkább megijedsz, mint szépnek tartanád... Keresel. Egyre izgatottabb vagy, miért nincs öröm az arcokon?

A hivatalos nevükön szerelmes pár egy szempillantást sem vet egymásra, a kisfiú hiába várja apja büszke apai nézését, hogy gyermeke is büszke lehessen. Mi történt?!

Nem tudod kitalálni. Valami különleges varázs ez?

Ismerős utcák, épületek. Mégis minden idegen.

Miért??!! - kérded. Már nem is tudod magadban tartani csodálkozásod. Kiáltani próbálsz, de egy hang sem jön ki a torkodon. Rosszul érzed magad. Nem ezt a város ismerted, szeretted meg! Szeretnéd visszakapni őt, ahogy elhagytad!  Nem örökre, csak egy rövid időre...! Nem így szeretnéd elhagyni hosszabb időre! Nem!

Tehetetlen vagy. Nem tudsz mit tenni.

Fázol.

meglepetések a koliban 2.

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

meglepetések a koliban...

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

Varsói Könyvvásár - Targi Książki

A Díszvendég pedig Magyarország :)

(Május 19-22.)

Magyarország lesz a díszvendég és én pont nem segédkeznék rajta? Na nem, azt már nem :)

Szóval írtam a Magyar Kulturális Intézetnek, ahol persze szívesen fogadták jelentkezésemet az önkéntességre.

És hol?? A Nemzeti Stadionban!! :)

Első nap megérkeztem, s nemsokkal később már el is küldtek :D Vagyis nem teljesen így, de el kellett hagynom a stadiont - pár órára :( Taxit kértem voucherre, és elmentem Gender Lajos, felvidéki író elé, aki Prágából érkező busszal jött. Vagyis jött volna Prágából a busza, de olyan busz épp akkor nem volt. Szóval Pozsonyból. De onnan sem jött semmi... magyarul mondva, semmi sem akart megérkezni Marymontra... Kiderült (pár telefon után), hogy a pozsonyi busz röpke 8 órás késéssel indult, de nem tudni, Gender Lajos felszállt-e a buszra... (Megjegyzem 78 éves, így nem csodálkoztunk volna a sofőrrel, ha nem várta volna meg a pótlóbuszt...) Ezért pár óra várakozás után viszamentem a stadionba...

...ahol várt már az ebéd!!! De mint sejtettem, megtörtént már a megnyitó... de hogy vígasztaljon a helyzet, a szalagot megkaptam!! Emlékezetes szalag :) Mind a 3 része megvan!! :)

(http://annabutrym.pl/wp-content/uploads/2016/05/Danuta-Matloch.jpg)

 

folyt. köv. hamarosan :)

(annyi előre, hogy a 4 nap után egy hétig nem tudtam kikelni az ágyból...)

Gyakornokok Sziléziában - Stażyści na Ślązku

 

Most így a gyakorlat vége felé illene valamit írnom – legalábbis úgy érzem… ;)

A sejmi munkánk titkos, arról nem írhattam, így hát marad az utolsó nagy kirándulásunk, ami egyben a legjobban is sikerült… A legnyitottabb képviselőnk hívott meg minket a választókerületébe, Sziléziába, Gliwicébe. Hogy ki is ez a képviselő, hm. A legjobban a volt pázmányos tanáraimmal tudnám párhuzamba hozni. Hihetetlen lelkes, rendkívül nyitott másokra, és az idejét is feláldozza ránk! Ő Pyzik bácsi :)


 

Június 14-én 6:55-kor indultunk Varsóból. Bár mindenki fáradt volt, végigbeszélgettük a többórás vonatutat :)Nagy meglepetésünkre Katowicében várt a képviselőnk!  Annyit reméltünk, hogy találkozunk vele, de hogy ő várjon minket… azt nem. Kiderült, hogy egész nap (sőt másnap is) ős lesz az idegenvezetőnk :)

A vasútról a hotelbe vittek el minket. Gyönyörű hely :) Csak a szobánkat nem tanulásra/olvasásra alakították, hanem szerelmeseknek. Hogy ezt honnan „sejtem”? A lámpák burája gyönyörű (de ilyen esetben alkalmatlan) anyaggal volt bevonva. De hagyjuk a panaszkodást :) A yacuzziban megbocsájtottam ezt :)

Kopalnia Guido

Amikor azt mondanák neked, hogy a következő programra hozzál törölközőt és tusfürdőt, de fürdőruha nem kell, mire gondolnál? Biztos vagyok benne hogy egy sejmi kirándulás esetében nem lenne benne egy bánya lenne az első 3 tippedben! Pedig de!


 

Egyből  oda vittek minket – de milyen jól tették! Ráadás meg is dolgoztattak minket! Mint a kis törpék, úgy dolgoztunk! Csak a mi esetünkben a gyakorlatlanság miatt :) Először is: 3-4 kilós felszerelést vitt mindegyikünk, majd futószalag-állványt szereltünk szét, meg össze, majd fát is fűrészeltünk. Nem tudom, nem leírni, hogy a csoportunkban levő lányok és a képviselő sokkal ügyesebben fűrészelt, mint a kancelláriából lévő „csop.vezetőnk”…

És hogy a közös munkát meg is ünnepeljük, a föld alatt kaptunk ebédet – és borral. :) A 4 órás út után senkit nem zavart, hogy a másik (is) mellette tiszta kosz és nem is túl jó az illata… Annyira figyeltünk, hogy a kezünket megmossuk! (a fürdő később jött).


(ez még csak az előétel: zsíroskenyér uborkával)

 

A következő kép pedig az bizonyítja, hogy egy lány még a föld alatt is talál magának selfie-helyet :)

és hogy mindegy, hogy hogyan eszünk...

 

Palmarnia

Amennyire kevéssé van hirdetve, annál gyönyörűbb „pálmaházról” van szó. Több teremben különböző éghajlatú növényeket/állatokat állítottak ki/ültettek ki, majd a legutolsó teremben a különböző földrészek vizeiben élő állatvilágot mutatták be! Életemben hasonlóval nem találkoztam! Csak ámultunk, bámultunk, és ugráltunk egyik növénytől a másikhoz, hogy „de gyönyörű!!!”

Veronika, kocham Cię!

Mikor már eleged van a napi fénykép/selfieadagból, de megint csak alanynak hívnak, és te vissza akarod utasítani… észreveszel egy feliratot, hogy „Veronika, kocham Cię!”… Lehet visszautasítani ilyenkor a fotót?? Egyértelmű, hogy nem :)

 

Kilátás

Egy fárasztó nap után még van erőd a városban bumlizni, városnézést tettetve? Még a templom tornyába is természetesen van kedved és merszed felmenni! Még akkor is, ha nem létező tériszonyod hirtelen előjön, a hányinger kerülget, fel kell menni a kereszthez… avagy mégsem, mert a legutolsó részt lezárták! A csigalépcső csak nem akar elfogyni, és már el is szédülsz, s egy oldalsó kilátó sem a vége… sok száz lépcsőfok után Végre eléred a legfelső kilátót…! és a templom teteje alattad!! Kiderült, csoportvezetőnk (Pyzik úr munkatársa) ebben a templomban orgonált gyerekkorában, majd később hivatásos orgonistaként – így kaptuk meg a kulcsot :)

Pyzik úr irodája

Mivel nem nyilváníthatom ki politikai hovatartozásomat, az alábbi képet kommentár nélkül küldöm :)

 

 

A képek csoporttársamtól, Viktóriától :)

Az első napok, az első benyomások…

Hogy mi mindent csináltunk ebben a pár napban? Nehéz pár mondatban összefoglalni (egyszóval annyi lenne, hogy rohangáltunk ;) )  Körbejártuk a 7 hektáros Sejmet, a különböző irodákat, előadásokat hallgattunk, hogy kinek, mi a feladata. Szárazon hangozhat, de hogy ne legyen az annyira, mindig volt kitéve kis frissítő :) (jobb helyen sütivel :) ). Az épületekbe való belépésnél egy őr ellenőrzi a belépőkártyánkat, vagy speciálisabb helyen az egész holminkat átvizsgálják (még a menzára menet is!). De figyelmeztettek már arra is, ha az ellenőr bácsinak rossz kedve van, akkor szigorúbban nézik a táskákat és akkár elvehetik a konzervnyitókat is… (nem semmi, mik nem jutnak az eszükbe ezeknek a hivatalnokoknak…)

Az egész egy fogadás keretében kezdődött. Mellettem egy (a) német fiú ült, aki mint egy kisgyerek leste a kitett finomságokat a felszólalások alatt… Szerencsés helyem volt, mert így legalább mindig odahúzta a finomabbnál-finomabb ínyencségeket. :) A maradékot pedig hazahozhattuk, ami nem jött rosszul az integrációs este után…

Kedden elsősegély-tanfolyamon vettünk rész – a lényeg, ha bármi tűz van, a fegyveres őröknek szólni… Ezen kívül bejártuk a könyvtárat – mi is kölcsönözhetünk onnan!! Délután páran elmentünk a belvárosba sétálni, ahol összefutottam két magyarszakos ismerőssel!! :) Hihetetlen, első alkalommal megyek a városba, és máris ismerőssel találkozok :)

Hogy még nem felejtettem el a németet… Ki hitte volna (én nem :) ) A kollégiumban mivel nincs igen net… kiültem a folyosóra, ahol belém botlott egy fiú. Egyből látszott rajta, hogy német! Rá is kérdeztem, hogy Németországból van-e (mert mondta, hogy nie mówię po polsku). Csodálkozott, honnan találtam ki… (csak tükörbe kellene néznie ;) )

Szerdán a Szejmi Kiadóhoz mentünk, ahol oda- és visszafele is találkoztam egy ismerős atyával, akivel 6 éve zarándokoltunk együtt a lengyel-magyar csapatban. Ééés ő is megismert! :)

Csütörtökön egy olyan irodába mentük el, ahova mindenféle kérdéseket tehetnek fel az emberek (Statisztikai Iroda). Mesélték, hogy valakit már hangról megismernek, mert minden nap telefonál, és mint valami lelki segélyszolgálat (is) funkcionálnak. Vicces, hogy egy jogásznak ilyenekkel kell foglalkoznia :) de hát ezek vagyunk mi!

Este elmentünk (a wilnói fiú kapcsolatai révén kaptunk jegyet) Jacek Kaczmarski koncertre (hallgassátok meg: Nasza klasa; Mury). Az első 50 percet a kinti sorban töltöttük, majd mikor mi kerültünk sorra, kiszóltak, hogy már tényleg nem tudnak több embert beengedni… Majd az okos ukrán lány kitalálta, hogy külföldiségünkkel hassunk rájuk :) Sikerült! :) Először semmit nem láttunk, majd az emeleten tolongtunk, és végül helyet is kaptunk – a végét már láttuk is! És lett fényképem is az énekesekkel! ;)

Az „Elnöki Menzán” ettünk már többször is; nagyjából olcsó – de inkább csak praktikus. Azért tudnak érdekességeket készíteni! Lengyelesek előnyben – a mai adagomat például nagyon elborsozták! (mindkét értelemben)!

Holnap megkapom a parlamenti képviselőmet… Kíváncsi vagyok, lehet a gazdasági osztályra osztanak-e be… ;)

 

ui. pénteken: Nem kaptuk mégsem meg, mert mindenki elment Poznańba Lengyelország megkeresztelkedésének 1050. évfordulójára!

Búcsú :)

Jön a Tibor? :)

Hihetetlenek vagytok!! :) Köszönöm a tegnap estét, a Szervezést, a Titkokat éés Mindent! :)

Nem írok róla sokat, a fénykép elég beszédes :)

(csak hiányzik róla EDIT!! :( :(  ja meg Tibor :( )

 


Powered by Blogger.hu